Slachta Kriszta
Foltvarró
A varrás, az anyagokkal való foglalkozás 12 éves korom óta része az életemnek, együtt nőtt fel velem, elválaszthatatlanok vagyunk. A patchworkkel pár évvel később találkoztam. Lassan jöttem rá, hogy hobbiból észrevétlenül az életem alapelemévé, mozgató erejévé vált. Sokáig tiltakoztam, mire beláttam, hogy menthetetlenül elvesztem: a varrás már nem csak szórakozás és pihenés, hanem szenvedélyes szerelem, felemésztő munkamánia.
A varrás, a foltvarrás minden részét imádom: a méteráru boltokat, a turkálókat, az anyagok rendezgetését, válogatását, pakolgatását. A mosást, amikor méterszám száradnak, sőt még a vasalásukat is. Az egyik legszebb rész az anyagok összeválogatása, a színek szerint tárolt textilek ilyenkor találkozhatnak más dobozokban lakó társaikkal, hogy aztán egy takaróban örökre egymás mellé legyenek kötve. A hagyományos patchwork munkákat alaposan meg kell tervezni, aminek nyugalmat sugárzó pontosságát szeretem, a szabás tisztaságát, míg a modern stílusú munkáknál a hirtelen ötlet ragad magával, folyamatosan alakul ki egy textilkép, vagy egy párna, táska. A foltvarrásban talán a steppelés a kedvencem, az összevarrt foltok a tűzéstől kapnak igazán formát és tartást, ami kiemeli az egymás mellé került anyagok szépségét. Órákon át ülök a varrógép mellett, és csak gondolkodás nélkül tolom alá az anyagot, nincs fáradtság, csak a testet öltő anyag létezik. A szálazás és a keretezés szöszmötölése közben elbúcsúzom a munkámtól, elválunk, gyakran örökre, a világba szétszórt pitypangmagok lesznek, amikkel már csak egy láthatatlan, el nem vágott cérnaszál köt össze. A párnák kisebb munkák, hamar elkészülnek, sokan vannak. Munkáim részeivé válnak ismerős és ismeretlen emberek lakásának, életének, a táskákkal, kendőkkel pedig bármikor összetalálkozhatom az utcán, egy ismeretlen hölgy vállán.
A hagyományos patchworkben is igyekeztem a saját utamat járni, leginkább a négyzetekből álló, virágmintás, hasonló színárnyalatú anyagokból varrt munkákat szeretem, amik számomra békés nyugalmat árasztanak, klasszikus otthonok melegét, évezredes kertek harmóniáját sugározzák. Aztán lassan kialakult egy egészen más stílus is: fényes, műszálas, nemes anyagokból, szabálytalan formákban, látszólag rendszertelenül, mégis harmonikusan összevarrt, fém- és selyemszálakkal steppelt, gyöngyökkel kivarrt munkák.
Az első kiállításomon bemutatott textilképek alkotása közben tapasztalhattam meg az anyagok teljes szabadságát: a fényes textilek csúszkáltak egymáson, és én hagytam, hadd éljék önálló életüket, a varrógép tolja őket kedve szerint bármerre. A műhelyben méterszám kavarogtak a textilkupacok, habzó tengeri hullámokként fénylett az organza, a shantung, a selyem, a taft, a bársony. Ahogy véletlenszerűen egymás mellé kerültek, és megláttam bennük valamit, megragadtam az ollót, szabtam amerre csúsztak, majd új anyag született, ahogy összevarrtam őket. Nem küzdöttem az anyaggal és a géppel, nem volt a fejemben terv, amihez igazítanom kellett volna a finom textilszálakat, és addig gyötörni a gépet, amíg nem engedelmeskedik az akaratomnak. Az anyagok életre keltek, mozogtak, összeölelkeztek, a gép szárnyalt, és csodák születtek a szabadságban. Életem felejthetetlen része ez az időszak, ekkor vált igazán erőssé a textildarabokkal kötött szövetség, ekkor ismertem meg erejüket, hatalmukat, és átadtam magamat nekik végleg.
1980 Megszülettem.
1992 Varrni kezdtem.
1996 Patchworköt is varrok.
2004 Május 2. - Június 5. "Illatozó szinek" címmel önálló kiállításom volt a pécsi Café Zaccban.
2004 November 19. A Magyar Kultúra Alapítvány és a Magyar Foltvarró Céh közös szervezésében 3. alkalommal megrendezett Határtalanul cimű fesztivál és kiállitáson, Alkalmi táska kategóriában 2. helyezett lett "Moha" című táskám.
2008. Augusztus 9-10. "Stafirung" címmel önálló kiállításom volt a Hímesházi Falunapok keretén belül az Általános Iskola aulájában.
2008. Szeptember 28. - November 8. "Napfényszövet" címmel önálló kiállításom van a pécsi Café Zaccban.
2010. Május 9. - Június 4. "Tök jó itt! - Keresd a nőt!" című csoportos kiállításon a pécsi Zacc KultúrTeraszon szerepeltek selyem- és csipkeképeim, a menyasszonyi ruhám és a hatalmas rózsaszín takaró.
2010. Június 26. - Július 3. Részt vettem a Magyarlukafán rendezett "Bárányok ajándéka" című Nemzetközi Nemezművészeti Találkozón és az egy hétig tartó tanfolyamokon.
A honlapon látható fényképeket Bánvölgyi Ágnes, Dékány Zsolt, Horváth Gábor Guriga, Ocsovai Gábor és Slachta Kriszta készítették.
Műhely:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
